Ezeken gyakoroltam, így tanultam meg a makramézást több, mint 3 évvel ezelőtt. Ezekkel még nem voltam megelégedve, és a fonal sem volt az igazi hozzá. A fehérek vastag szúrós fonalból készültek, vagy maximum garbóra, vagy vékony pulcsira lehetne felvenni őket.
Ezek már viaszolt pamutszálból vannak, amit viszont a végeken ragasztani kell, hogy később biztosan ne bomoljon ki egy csomó sem. Nem szeretem a ragasztót. A T-kapocs sokszor kinyílt magától, vagy már az összerakáskor eltört, hogy lehet így hosszútávon biztonságos?!!
Az első befoglalás, egy kaviccsal. :)
Vékony horgolócérnából ezek készültek. Nagyon soká tart és nagyon összekuszálódnak a szálak, ráadásul elkoszolódik.
Sima pamut hímzőből van ez a rózsaszín gombolós karkötő, a vastagsága jó, de ez is elkoszolódik.
Ez volt az első olyan darab, amikor ráéreztem, hogyan is kell ezt művelni. Itt jöttem rá, hogy a variációk száma végtelen, hogy nagyjából bármit, amit elképzelek meg tudok csinálni. Még bajban voltam a toldásokkal és a ragasztott végek, illetve csat még mindig zavart. Keresgéltem más cérna után.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése